Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


egy történés esetéből...

2010.08.29

Eljött az éj.
Sötét leplét mutatja.

Vadak százai törnek elő az erdőböl
élelem, zsákmány után kutatva.

Egy síró csecsemő hangja folytja vissza lélegzetüket a farkasoknak.

Szemük rezzenéstelen,
szőrük felborzolt, nyáluk csordulva,
izmaik megfeszülve.

Bemérték zsákmányukat.

A föld egyre erősödő robaja,
a porfelhő a távolban...
intő jelei a veszedelemnek.

Jönnek, közelednek...

Az emberek egymást taposva menekülnek.
Senkivel nem törődnek.

A pici csak sír...
Az utca elcsendesült...
Már csak a dobogás és sírás maradt.

Az emberek az ablakokból nézik az eseményeket.
Féltik nyamvadt életüket...

A farkasok dobogása elhalkul.
Körbefogták a gyermeket.
Még csak harcolniuk sem kellett érte.
Ingyen zsákmány, könnyű préda.

A távolból puskalövés dördül,
elterelve a farkasok figyelmét.

Közeledik...

Hatalmas, és erős.
Mintha látható aura venné körül.
Újabb lövés, s az egyik farkas kiterül.

A kör melyet alkottak a kicsi köré - felbomlik.
Sorfalat állnak.
Nem támadnak.
A sebesült mentése a cél.
Elmenekülnek, maguk mögött hagyva a zsákmányt,
de társukkal hátukon.

Az emberek az ablakaikból ámulva néznek.
Vajon ki lehet ez a férfi?
Aki ilyen erős, nagy, és hatalmas?!

Felkarolja a gyermeket, átöleli - megszorítja testével.
A pici elhallgat.
Csak ekkor körvonalazódik a megmentő arca.

De hisz...akad el szavuk.
Ez az ő édesanyja.

 

Tipikus példája ez az eset az emberiségnek. Jobban féltik nyomvadt életüket, minthogy bárkin is segítenének. 
Hitvány kutyafattya.

Bár ha megnézzük...
A farkasok inkább életüket áldozták volna a társukért.
Mi emberek pedig - inkább eltapossuk a másikat sajátunkért.

Tanuljatok meg segíteni...

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.